Miért jó Tarisznyás önkéntesnek lenni?

Azt csinálom, amit eddig is… vagy mégsem? – Bubu

Bubu jelenleg a programfejlesztés munkacsoport koordinátora. 2017-ben csatlakozott, és már három tábort is meglátogatott (Litke 2017, Lácacséke 2017, Dunabogdány 2017). Amikor nem a gyerekekkel foglalkozik, Pécsett csinálja a jogi PhD-ját, és versenyszerűen vitázik. Most pedig összefoglalja nekünk, hogy mit jelent neki a Tarisznya Táborok.    

Nehéz néhány szóban összefoglalni, mit is jelentett nekem a Tarisznya Táborok a nyár  során. Két szóban összefoglalva talán azt mondanám, hogy sok újdonságot és élményt. Azon önkéntesek egyike voltam a csapatban, akinek nem újdonság a gyerekekkel való foglalkozás. Értelmi fogyatékos gyerekeknél évek óta önkénteskedtem, egy évet gyermekotthonban is voltam önkéntes, egésznapos vitaeseményeket rendeztem kisebb falvakban is, és évente egy nyári táborban táborvezetőként is rendszeresen részt veszek.

Az idei évben úgy alakult, hogy a nyaram szabad lett, mert a korábbi munkahelyemen június 30-i hatállyal mondtam fel, az új munkámat meg szeptemberben kezdtem meg. Ezért célom volt, hogy a nyár során valamilyen elfoglaltságot találjak magamnak, és lehetőség szerint gyerekekkel foglalkozzak. Ekkor azonban már áprilisban jártunk és a legtöbb gyerektábor jelentkezési határideje lejárt, a még aktuálisak pedig rendszerint olyan feltételeket követeltek meg, amikkel nem rendelkeztem, és aminél néha nem is értettem, hogy miért alapkövetelmény az önkéntesi szerep betöltéséhez (pl. jogosítvány, felsőfokú angol nyelvvizsga). Kb. a huszadik felhívás, amit olvastam, a Tarisznya Táborok Alapítvány felhívása volt. Írtam is nekik érdeklődő levelet és a pozitív visszajelzést követően jelentkeztem is a táborba.

A múltbéli tapasztalataim azt mondatták velem, hogy túl sok újdonsággal nem fogok találkozni, ám hamar rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így van. Ami a szervezést illeti, új helyzet volt számomra az, hogy nemcsak a szakmai programok egy részéért vagyok felelős, hanem minden tevékenységben (étkeztetés, szervezés, mosogatás) ki kell vennem a részem. De ami sokkal nagyobb meglepetésként ért, az a gyerekek szeretete. Öröm volt látni, hogy kíváncsiak ránk, érdeklődnek felőlünk és a programjaink felől, és emellett nagyon szeretnek minket. Ez a szeretet néha szokatlan formában nyilvánul meg, volt olyan gyerek, akinél azt hittem, hogy valamiért nem szeret engem, mert folyamatosan a szófogadatlanságával és engedetlenségével „tisztelt meg” engem. Aminek külön örültem, hogy, bár a tábor alapvetően 5-8. osztályos gyerekeknek volt meghirdetve, a napközis táborra kisebbek is érkeztek. Az ő lelkesedésük, szeretetük és a rácsodálkozásuk a legtöbb új élményre számomra is lenyűgöző volt.

A legkomolyabb érzelmi hatást a litkei tábor vége jelentette. Nekem ugyanis egyéb elfoglaltságaim miatt másfél nappal a vége előtt el kellett mennem. A gyerekek interakciói számomra is megdöbbentőek voltak: hosszú búcsúzkodások és ölelkezések a délután során (volt, aki el is sírta magát), és még a buszra várakozva is jött pár gyerek egy utolsó búcsúra. Ezek a visszajelzések többet mondanak ezer szónál.

Összességében sok új élménnyel gazdagodtam a táborok alatt, sok mindenben változtam, fejlődtem, és már most tűkön ülve várom a jövő nyári táborokat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.