Miért jó Tarisznyás önkéntesnek lenni?

A magyar oktatás és a “különleges kis világok” – Tibi

Tibi jelenleg a HR munkacsoport tagja. 2016-ban csatlakozott, abban az évben az agárdi ottalvós táborba, 2017-ben pedig Magyarbánhegyesre látogatott el. Nemrég fejezte be a Pázmányon a mérnökinformatikus alapszakot. Amikor nem a gyerekekkel foglalkozik, szoftvert fejleszt, vállalkozást indít, közéleti témákban tájékozódik, sportol, bulizgat, és tervezgeti, hogy hol/hogyan folytassa tanulmányait. Most pedig összefoglalja nekünk, hogy mit kapott a Tarisznya Táboroktól.                                                         

Devecserből származom, egy szerencsétlen sorsú kisvárosból; ott töltött gyerekkoromra keményen rányomták bélyegüket a lakosságot szétszakító – főleg etnikai – ellentétek. Miután Devecserből Budapestre költöztem, az egyetemi éveim alatt kedvelt elfoglaltságom volt oktatási rendszerünk elavultsága miatt dühöngeni.

Ennélfogva egyértelmű volt a válaszom, amikor Dorci megkeresett, hogy alapítana egy önkéntesszervezetet, amely nyári gyerektáborokat szervezne, hogy ott különböző társadalmi hátterű gyerekek megismerhessék egymást, és korszerű, élményközpontú tanulmányi foglalkozásokon vehessenek rész; és megkérdezte: van-e kedvem csatlakozni? Természetesen!

Ez 2016-ban történt, a legelső Tarisznya Táborok megszervezése előtt. Azóta jó néhány táborban és hétvégi látogatáson részt vettem.

Ahogy az első mondatokból kitűnik, eleinte elvek vezéreltek az önkénteskedés felé: társadalmilag hasznos akartam lenni, nem csak tétlenül nézni azokat a folyamatokat, amelyek szerintem Magyarország jövőjét veszélyeztetik. Akkor még nem éreztem vágyat közvetlenül az iránt, hogy gyerekekkel foglalkozhassak, sőt mi több, félelmetes kihívásként tekintettem rá. Ez a helyzet mára egészen megváltozott. A szeretet és ragaszkodás, amivel a lurkók viszonozzák a törődést, mondhatni, függővé tett, félelmetes kihívás helyett pedig a lehető legszebb életútként tekintek a majdani apaságra, amelyhez kiváló felkészülés, “terepgyakorlat”, ha önkéntesként gyerekekkel foglalkozom.

A gyerekek mellett nem elhanyagolható szempont az önkénteseink társasága sem, ami azzal együtt, hogy egy befogadó és vidám baráti kör, rendkívül sokszínű, képzettség, érdeklődés, értékrend tekintetében is. A tagjaink között zajló beszélgetések, eszmecserék így különösen tanulságosak, segítenek időnként más szemszögből látni a világot. A különbözőség miatt (is) persze időnként adódnak nézeteltérések a táborszervezés vonatkozásában (is), de ezeket felülírja az, hogy van egy mindenek felett álló összetartó erőnk, közös célunk: támogatni a gyereket tanulmányaikban.

Ha már sokszínűségnél és az önkéntesek látókör-szélesítésénél, a világ megismerésénél tartunk: amennyiben az ember újszerű helyeket akar látni, nem kell a világ másik végére utaznia. Társadalmunk töredezettsége miatt ma Magyarországon egészen különböző világok működnek egymá ssal párhuzamosan – tarisznyás önkéntesként testközelből figyelhetem meg őket, sajátos szokásaikkal, értékeikkel együtt, ami rendkívül izgalmas tapasztalat.

Végezetül pedig hadd említsem meg, milyen sokat jelent az inspiráció azoktól az emberektől, akik ezekből a “különleges kis világokból” származnak, és nem feledkeznek meg róla, hanem sokat tesznek közösségük fejlődéséért: Oláh Bandi, a litkei közösségszervező, vagy Ramóna, a magyarbánhegyesi táborok és az egész Tarisznya-projekt egyik elindítója, aki maga is bánhegyesi. Alkalomadtán eljátszadozom a gondolattal, hogy egyszer majd én is hasonlóan fogom szolgálni a saját városom, Devecser fejlődését – de ez még a jövő zenéje… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.