Miért jó Tarisznyás önkéntesnek lenni?

Esti foci – Marci

Marci jelenleg az Adminisztrációs Koordinátorunk. 2017-ben csatlakozott a Tarisznyások csapatához, amikor Lácacsékére látogatott el. Amikor nem a Tarisznyás gyerekekkel foglalkozik, szeret nyelvet tanulni, futni és táncolni. Most pedig lefesti, hogy milyen is egy átlagos nap a lácacsékei táborban.

Az esti lemenő nap bearanyozza a környéket. A falu csöndes, körülöttünk minden nyugodt.
Kisgyerek szalad felénk boldogan a közeli ház felől a nevünket kiabálva. A lányok mellé szegődik és kérleli őket, vegyék fel. A csillogó szemeinek nem lehet nemet mondani, az egyik lány felkapja a kis lurkót a nyakába.
A ház előtt elhaladva Mózes bátyjai érdeklődve figyelnek bennünket, serdülő bajszuk alatt barátságos félmosollyal.

Később ők is mellénk szegődnek.
Pár perc múlva a legidősebb már buzgón sorolja a bérelt autónk paramétereit, meséli, merre járt Ausztriában, ahol zenélni szokott, és mondja büszkén, ő már járt Pesten.

Visszafelé a házhoz érve invitálnak, menjünk be, nézzük meg Fülöpöt.
Fülöp, az igásló a ház mögötti, ajtó nélküli, ablaktalan szobában lakik. Szép, nagy, izmos állat, Mózes alig ér fel a hasáig.

Kikísérnek minket.

A fiúcska egy darabig még elkísér minket, majd megígérteti velünk, hogy holnap megint jövünk.

A szálláshoz közeledve már érezzük az enyhén odaégett étel szagát, ami jelzi, hogy a többi önkéntes sem tétlenkedett, amíg távol voltunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.