Nyári táborok

Visszatérés Lácacsékére – Zsebi írása

Ez már a többedik alkalmunk volt Lácacsékén, feltérképezett terepen mozoghattunk. A gyerekek nagyjával találkoztak az önkéntesek korábban, volt már velük egy-egy aranyos vagy éppen megnevettető történet, ami ismeretlenül is közelebb hozta őket az új Tarisznyásokhoz.

A lurkók nagy örömmel és még nagyobb kíváncsisággal robbantak be az idei tábor helyszínére. Érdeklődve szemlélték meg az általuk még nem ismert önkénteseket, akikkel pár pillanat után játékba torkollhatott a várakozás. A Tarisznya Táborok és a helyi gyerekek közötti kapcsolatot az egyik itt kitalált játék jellemzi a legjobban; ez a Láca-Láca-Cséke, a kacsa-kacsa-libának egy itteni fűszerezésű változata.

Miután megismerkedtünk, feltárhattuk előttük ennek a hétnek a témáját, ami a távoli, misztikus, de annál izgalmasabb ógörög föld. Rengeteg tanulmányi feladat és annál is több játék ölelte körül ezt az idegen országot. Volt itt ódivatbemutató, a jellegzetes görög olimpia, és a sokak által imádott kereskedős játék. Ennek keretein belül négy városállam között ingáztak a gyerekek egzotikus kereskedők bőrébe bújva. Jó problémamegoldó képességük lévén gyorsan rájöttek, hogy az igazán nagy gazdagsághoz összetett tervek kellenek. Az előállítás helyszínén kell megvásárolniuk a portékát, és onnan minél messzebb szaladni ahhoz, hogy hatalmas vagyonokért cserébe el tudják adni. Az értékesítés útjába időnként ilyen-olyan apró viták miatt kereskedelmi embargó állt, és mindeközben az elmélázó csencserekre még egy rabló is leselkedett, akivel vért és verejtéket kívánó kő-papír-olló csatákat kellett megvívniuk.

A hét vége felé együtt ellátogattunk egy kalandparkba. Itt egymást bíztató szavakkal, vagy akár karnyújtásnyi segítségekkel jutottunk át az akadályokon. Ezeknek a végén egy irdatlanul hosszú drótkötélpálya várt a próbálkozókra, amitől még a diadalittas önkéntesek is hajlamosak voltak megrettenni (ezen beszámoló írójával egyetemben). Ezt egy caplatós kirándulás előzte meg egy dimbes-dombos erdőségben, így kénytelenek voltunk beadni a derekunkat a kimerült siserehadnak, hogy a hegy csúcsán álló kilátóhoz már libegővel utazzunk. Itt körbekémleltük a tájat, mindenki megkereste saját házikóját (legyen az vélt vagy valós), majd pár eszméletlenül jóra sikerült csoportkép után megkezdtük utunkat lefelé, ugyancsak libegővel. A hosszasan lefelé ereszkedő masina időnként meg-megállt, de a hirtelen fakadt riadalmat jóízű nevetéssel el lehetett hessegetni.

A hetet egy családias hangulatú szalonnasütéssel zártuk. Az ünnepi asztal csordultig volt rakva mindenféle finomsággal, ami kitartó szemezgetés után megfogyatkozott. Ezt dínom-dánom követte egy gitár társaságában, amin az egyik gyöngyhangú önkéntes, Olivér bácsi adta elő tudományát. Közösen megnéztük a hangulatosra sikerült vetítést a héten készült képekből, majd könnyes búcsú után elköszöntünk egymástól. Reméljük bennük is olyan nyomot hagyott mint bennünk. Jövőre találkozunk, imádnivaló, flúgos lurkók!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.