Hírek

Kettő az egyben: Látogatás Lácacsékén és Sajókazán

Idei első hétévégi látogatásunkon egybe kötöttük a két borsodi falunk meglátogatását: szombaton Lácacsékén tartottunk programot, vasárnap Sajókazán. Bea, Kriszti, Jakab, Andris és én (Heni) mindkét faluban táboroztunk már, így nagyon vártuk, hogy újra találkozhassunk a gyerekekkel. Péntek este a lácacsékei polgármester vendégházában szálltunk meg, ahol már vártak minket, és nagyon vendégszeretőek voltak, bár későn érkeztünk. Vacsora mellett átbeszéltük a másnapi programot, majd elmentünk aludni.

Reggel a polgármester reggelivel várt minket, ami után elindultunk a lácai könyvtárba, ahol a programokat szoktuk tartani. Mivel tízkor még csak három gyerek várt minket, gyorsan sétáltunk egy kört a faluban, és szóltunk néhány régi ismerősnek. Végül tíz gyerekkel kezdtünk el az ünnepekre való készülődést. Dekupázsoltunk mécseseket befőttes üvegből és karácsonyi szalvétákból, régi könyvekből papírcsillagokat készítettünk, és csináltunk narancshéjból karácsonyfadíszt. Természetesen a sok labdás-futkározós játék sem maradhatott el. Ötkor elköszöntünk a gyerekektől, összeszedtük magunkat, és elindultunk Sajókazára. Én még életemben ilyen kivilágítatlan utakon nem vezettem, mint Borsod megye közepén, de két óra autózás után végül minden gond nélkül megérkeztünk a faluba, ahol Gábor, az Ámbédkar iskola tanára már várt ránk. Gyorsan vacsorát főztünk, majd elmentünk aludni.

Vasárnap reggel kilenckor már néhány gyerek várt ránk az iskolaudvaron, de türelmesen megvárták, amíg tízkor elkezdődött a foglalkozás. Tartottunk egy gyors névtanulós játékot, majd a gyerekek hóembert varrhattak zokniból, amit rizzsel tömtek ki, és gombokkal díszítettek. Csináltunk még karácsonyfadíszeket velük, mint Lácán, és az örök kedvenc Pixelt is elővettük. Sajókaza csak a nyáron került bele a portfóliónkba, és a tábor végén el sem akarták hinni a gyerekek, hogy visszamegyünk majd hozzájuk, így nagyon jó volt látni, hogy mennyire vártak minket. Ráadásul nagyon sokan jöttek vissza, kb. huszonöten lehettek, a nyári táborunk első napjaihoz képest pedig sokkal jobban együtt tudtak velünk dolgozni: nyugodtabbak voltak, és hosszabb ideig tudtak koncentrálni.

Délután egy gyors ebédfőzés után a gyerekek visszajöttek és folytattuk a délelőtt be nem fejezett kézműveskedést, aki pedig már végzett, az az udvarban focizott. A gyerekek sokat meséltek, miközben a kezeiket lefoglaltuk, úgyhogy kicsit jobban megismerhettük őket.

Egy nagyon tartalmas, és legalább annyira fárasztó hétvégét tudhatunk a hátunk mögött, de örömmel és izgalommal látogatjuk meg majd a falvakat újra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.