Why Volunteer?

Ablak egy másik világra – Bálint

Bálint jelenleg a pedagógiai módszertani kutatás alkoordinátora. 2017-ben csatlakozott, és már 3 táborban vett részt (Litke 2017, Lácacséke 2017, Dunabogdány 2017). Amikor nem a gyerekekkel foglalkozik, a Károlin tanul pszichológiát, játszik vagy olvas. Most pedig összefoglalja nekünk, hogy mit jelent neki a Tarisznya Táborok.

                                                                                                                                                                                  Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, a világ olyan, mint amilyennek elképzeljük. Sokakban viszont vagy fel sem merül az ezen való elmélkedés, vagy csak egyszerűen átlépnek rajta, mint a kiütött hajléktalanon szokás a szűkös utcákon. Bár elszomorodom rajta, de el tudtam fogadni ezt a hozzáállást is, hiszen mindenkinek megvan a saját baja, és minek terhelni őket még ilyen kérdésekkel is, hogy „mondd csak, mit gondolsz? Mennyit ismersz a körülötted lévő életből? Amit ismersz, azt a tapasztalataid adják, vagy áttétesen hallottál róla, tanultad innen-onnan?”, mikor sokaknak a mindennapi megélhetés miatt kell küzdeniük.

Kíváncsi embernek tartom magam. Ez volt az egyik oka annak, hogy találkoztam a Tarisznya Táborok Alapítvánnyal. Emlékszem az első találkozóra. Hatalmas lendület, csillogó szemek, mérhetetlen tettvágy, és az elengedhetetlen remény.

Nincsenek rá szavak, hogy milyen érzés volt lemenni, és meglátni a sok tündöklő tekintetű gyereket. Egy új világ tárult fel előttem, ahol némiképp belekóstolhattam abba, hogy milyen érzés igazán embernek lenni. Félévnyi felkészülés, tervezés, adománygyűjtés, programokra ötletelés, hogy aztán mindez egy hétnyi, kemény, fáradságos, kötélidegeket igénylő munkában csúcsosodhasson ki. Ez volt számomra az igazi valóságshow, és olyan élményekkel gazdagodhattam általa, amit nem lehet sem pénzen megvenni, sem iskolában megtanulni. Nem tudom, a kedves érdeklődőnek, aki most olvassa a beszámolómat, volt-e már része meglátni, hogy milyen az, amikor egy csoport igazán összekovácsolódik, és mindenki a saját szerepét megtalálja; milyen az, amikor így egy magasabb minőséget hozunk létre. Ha volt, akkor tudja, hogy milyen az a szint, amikor már nem kellenek szavak, elegendő pár mozdulat, tekintet, gesztus, hogy tudjuk a másik mit gondol, mire van szüksége. Vannak-e veszekedések? Persze, hogy aztán megoldódjanak, és még mélyebben megérthessük a másikat, és később még inkább ki merjük mondani, amikre a megszokott hétköznapokban még gondolni sem mernénk.

Maga az összeérés folyamata varázslatos, de az aztán az igazán szívmelengető látvány, amikor az élményekre éhes gyerkőcök boldogsága kiül az arcukra. Bevallom, féltem az elején, hogy mi lesz, ha nem tudom majd kezelni őket. Mi lesz, ha nem fogadnak el. Hiszen annyi mindent hallottam már a hátrányos helyzetű vidékről… Tipikus esete annak, hogy félünk a szobánkba beröppenő ismeretlen bogártól, bele sem gondolva abba, hogy szegény állat mennyire tarthat tőlünk. Pár óra sem kellett, és már a nyakamon csüngtek, játszottunk, ölelgettek, kifejezték az óriási szeretetéhségüket. Rengeteget tanultam tőlük és általuk. Hol azt, hogy a dolgok néha sokkal egyszerűbbek, mint gondolnám, és a mumus addig mumus, amíg meg nem ismerjük jobban. Hol pedig azt, hogy ennyi idős korában még minden gyerekben ott lapul valamilyen lehetőség, és az egyetlen hibájuk, hogy rosszkor rossz helyre születtek.

Imádok játszani a gyerekekkel. A játéknak van egyfajta mágikus képessége, hogy összehozza az embereket. Akkor jó egy játék, ha mindenki képes átadni magát neki, és egy időre képesek vagyunk félretenni a menőség, a külvilágnak megfelelés maszkját, és át tudjuk adni magunkat a játék örömének. Sok ember azért válik képtelenné arra, hogy önfeledten tudjon játszani, mert már nem tudja levenni a maszkját.

A táborok során sok mindennel foglalkoztam. Leginkább a gyakorlati része érdekelt. Az volt a legszebb élményem, amikor az egyik kislány odajött hozzám utolsó nap, és mesélte, hogy hogyan alkalmazta azokat a relaxációs, agykontrollos módszereket, amiket tanítottam neki, és hogy tudott így békésen elaludni előző este. Nem hiszem, hogy van kedvesebb érzés annál, hogy valami olyasmit adjunk valaki másnak, ami később a hasznára válik, és jobbá teheti az életét. Az érzés, hogy van értelme annak, amit csinálok.

Pár dolgon keresztülmentem már, és megrendült a hitem abban, hogy lehetséges-e bármit is tenni a nehéz körülmények között felnövő gyerekekért, hogy tudok-e bármi hatással lenni abban a tekintetben, hogy később saját maguk választhassák meg, hogy milyen életet szeretnének élni, és ne legyenek ilyen szinten kiszolgáltatva a helyzetüknek. Ne kelljen feladniuk az álmaikat és a vágyaikat. A Tarisznya Táborok egy reménysugár a számomra. Habár zsenge hajtás még, de nincs az a terebélyes faóriás, amelyik ne magként kezdte volna.

One thought on “Ablak egy másik világra – Bálint

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *